Közösködj, ne háborúzz!
“Make Community Not War – Közösködj, ne háborúzz!”
Erasmus+ Nemzetközi Ifjúsági Csereprogram
2024 – Magyarország, Felsőtárkány, Park Hotel Táltos
A H-Union Szövetség három partnerével, a romániai Junior Business Club Egyesülettel, az ukrajnai Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségével, és a szerbiai Iuventus Ventus Egyesülettel 44 fő fiatal részvételével valósított meg Ifjúsági Csereprogramot Eger mellett, Felsőtárkányban a Park Hotel Táltosban.
Korábbi, Úton lévő ifjúság című projektünk megvalósítása során szembesültünk azzal, milyen mélyen érinti a háború témája a fiatalokat, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy közvetetten éltek meg traumatikus eseményeket. Egy spontán beszélgetés alkalmával, amelyre a program szünetében került sor, a résztvevők közül többen megosztották a Délszláv háborút követő évek tapasztalatait. Ezekhez mások is csatlakoztak, és saját országuk történelmi múltját idézték fel, különösen a szüleik által átélt eseményeken keresztül. Az egyik ukrán résztvevő megrendítően mesélt családja közelmúltbeli veszteségeiről, amelyek mélyen megérintették a csoportot. Ekkor döntöttük el: szükség van arra, hogy e témát alaposabban körüljárjuk egy új ifjúsági csere keretében, mivel világossá vált, hogy a háború emléke és hatása sokakat érint, közvetlenül vagy közvetve.
Az új ifjúsági csere célját kettős irányban határoztuk meg. Egyrészt arra törekedtünk, hogy foglalkozzunk a háború elől menekülők beilleszkedésének kihívásaival, másrészt fontosnak tartottuk azt is, hogy közösen gondolkodjunk a háborút követő újjáépítés lehetőségeiről, és abban a fiatalok szerepvállalásáról. Olyan kérdésekre kerestünk válaszokat, mint: hogyan tudnak a befogadó közösségek hatékonyan, empátiával és strukturált módon támogatást nyújtani a menekülteknek? Milyen lehetőségek nyílnak számukra a nyelvtanulásra, a tanulmányok folytatására, a munkaerőpiacra való belépésre, lakhatás biztosítására, vagy éppen arra, hogy új, megtartó emberi közösségeket találjanak? Ugyanakkor a visszatérés lehetőségét is fontosnak tartottuk: kerestük annak módját, miként tudnak a fiatalok – akár közvetve, akár közvetlenül – bekapcsolódni az újjáépítési folyamatokba, és milyen szerepet vállalhatnak saját közösségeik megerősítésében, újjászervezésében.
A csereprogram tervezése során tudatosan olyan országokat vontunk be, ahol a közelmúltban vagy jelenleg is aktív háborús konfliktusok zajlottak. Szerbiát a Délszláv háború tapasztalatai miatt választottuk, Romániát a rendszerváltás körüli forradalmi események miatt, míg Ukrajnát a jelenlegi háborús helyzet kapcsán vontuk be a partnerségbe. E három ország képviselői autentikus, személyes élményeken keresztül járultak hozzá a közös tanuláshoz. Különösen fontos volt számunkra, hogy a különböző történelmi tapasztalatokat feldolgozzuk, és párhuzamokat keressünk, amelyek alapján tanulhatunk egymástól – különösen az újjáépítés és megbékélés szempontjából.
A projekt tartalmát az alábbi három alappillér mentén építettük fel:
-
Aktualitás és relevancia: tudatosítottuk, hogy a háborús konfliktusok, a politikai instabilitás és a menekülési hullámok nem múltbéli jelenségek, hanem a jelen valósága. Ez különösen indokolttá tette a téma feldolgozását a fiatalokkal, akik gyakran kerülnek az első vonalba, akár menekültként, akár befogadóként.
-
Kulturális kölcsönhatás: olyan légkört teremtettünk, amely lehetővé tette az őszinte párbeszédet és az empatikus figyelmet. A különböző nemzeti háttérrel érkező fiatalok közötti megértés, a szolidaritás megerősítése, valamint a közös gondolkodás az előítéletek oldásának egyik leghatékonyabb módjává vált.
-
Közösségi fejlesztés: törekedtünk arra, hogy a csere során megszülető tudás ne csak az egyének szintjén maradjon meg, hanem konkrét formában is visszakerüljön a közösségekbe. A résztvevők közül többen már a program ideje alatt is ötletekkel álltak elő arra vonatkozóan, hogyan lehetne hazájukban közösségi akciókat indítani a menekültek támogatására, a háborús tapasztalatok feldolgozására, illetve a társadalmi kohézió erősítésére.
Konkrét célkitűzéseink az alábbiak voltak:
-
elősegítettük a menekült fiatalok társadalmi integrációját helyi és nemzetközi tapasztalatcserén keresztül;
-
megismertettük a résztvevőkkel a háborút követő újjáépítési folyamatok komplexitását, és eszközöket adtunk kezükbe annak érdekében, hogy aktív szereplőivé válhassanak;
-
ösztönöztük az interkulturális megértést, nyitottságot és a békés együttélés értékeinek gyakorlását;
-
megerősítettük a helyi közösségek kapacitásait, hogy befogadóbbá váljanak a háborús övezetekből érkezők irányába;
-
fejlesztettük a fiatalok közösségi szerepvállaláshoz, kezdeményezéshez és vezetéshez szükséges készségeit.
A projekt során végig arra törekedtünk, hogy a feldolgozás ne pusztán érzelmi szinten történjen, hanem gyakorlati tudással és cselekvési mintákkal is gazdagítsa a résztvevőket. Hiszünk abban, hogy a közösen szerzett élmények és tapasztalatok képesek hidakat építeni a múlt sebei és a jövő lehetőségei között.
“Make Community Not War – Közösködj, ne háborúzz!” című projektünk elsősorban a menekültek inkluzív közösségi befogadására épül. A program során arra törekedtünk, hogy a résztvevők attitűdje és kompetenciái egyaránt fejlődjenek.
Bevezetés és ismerkedés
A program kezdetén kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy bizalmi légkört alakítsunk ki a résztvevők között, és megalapozzuk a nyitott, elfogadó kommunikációt. Változatos ismerkedős játékokkal, interaktív bemutatkozásokkal és közös tevékenységekkel segítettük elő a csoportdinamika erősödését. Célul tűztük ki, hogy mindenki megismerje társai nevét, és legalább három személyes információt megtudjon róluk. A nap végén közösen reflektáltunk a tapasztalatokra, megosztottuk egymással élményeinket és az első benyomásokat.
Empátia és kultúrák közötti megértés
A program második szakaszában az empátia fejlesztésére és a kulturális különbségek iránti érzékenység fokozására helyeztük a hangsúlyt. Interaktív beszélgetések, szituációs gyakorlatok és közös tapasztalatmegosztás során azonosítottuk a különböző kultúrák közti legalább három jelentős hasonlóságot és eltérést. Ezek tudatosítása segítette a kölcsönös megértés és tisztelet elmélyítését, különösen a menekültek integrációjával kapcsolatban.
Konfliktuskezelés és közvetítés
Konfliktushelyzeteket szimuláltunk és elemzéseken keresztül gyakoroltuk a mediáció és a konstruktív vitakultúra eszköztárát. Megtanultunk két alapvető konfliktuskezelési technikát – az erőszakmentes kommunikációt és az érdekalapú közvetítést –, majd ezeket különféle szituációkban alkalmaztuk. A program során kialakuló kisebb konfliktusok megoldásában többen sikerrel alkalmazták a tanult eszközöket, így a csoport önállóbbá és rugalmasabbá vált az interperszonális nehézségek kezelésében.
Dezinformáció és kritikus gondolkodás
Tudatosítanunk kellett, hogy a mai digitális korban mennyire fontos a forráskritika és a tájékozottság. A résztvevők különböző példákon keresztül gyakorolták a dezinformáció felismerését, és közösen dolgoztunk ki olyan módszereket, amelyek segítségével megőrizhetjük gondolkodásunk függetlenségét. A foglalkozások végén szóban értékeltük az alkalmazott kritikus gondolkodást fejlesztő gyakorlatokat, reflektálva saját felismeréseinkre.
Önművelés és társadalmi felelősségvállalás
A saját fejlődésünkkel és társadalmi szerepvállalásunkkal kapcsolatban konkrét lépéseket határoztunk meg. Személyes és közösségi célokat fogalmaztunk meg, és ötleteket gyűjtöttünk arra, hogyan kapcsolódhatunk be aktívan helyi vagy nemzetközi kezdeményezésekbe. Inspiráló példákon keresztül láttuk be, hogy akár kis lépések is komoly hatással lehetnek egy befogadóbb társadalom kialakítására.
Menekültügy és beilleszkedés
A menekültek és migránsok helyzetének megértését elősegítő interaktív előadások és esettanulmányok segítségével megismertük a menekültügyi folyamat legalább három fontos aspektusát. Egyéni és csoportos ötletbörzéken keresztül fogalmaztunk meg olyan közösségi megoldásokat, amelyek elősegíthetik a beilleszkedést. A résztvevők többsége megértette, milyen komplex kihívásokkal néznek szembe a menekültek, és hogyan tudnak az őket fogadó közösségek ezekre empatikusan és hatékonyan reagálni.
Közösségi média és technológia
A közösségi média hatásait kritikus szemmel vizsgáltuk. A fiatalok konkrét példákon keresztül mutatták be a digitális jelenlét előnyeit és kockázatait. Közösen dolgoztunk ki egy csoportos digitális etikettet, amely szabályokat és ajánlásokat tartalmazott a felelős online viselkedéshez. A foglalkozás során ráébredtünk arra, hogy a technológia eszköz, amelyet tudatosan és értékorientáltan kell használnunk, különösen érzékeny társadalmi témák esetében.
Vallás és közösség
A vallási sokszínűség megismerésére és elfogadására törekedtünk. A résztvevők bemutatták saját vallási vagy spirituális hagyományaikat, és megismerkedtünk különböző vallások közösségépítő szerepével. Szituációs gyakorlatokon és beszélgetéseken keresztül tanultuk meg, hogyan lehet a vallásközi párbeszéd nyitott, tiszteletteljes és értékteremtő. A közös pontok keresése fontos szerepet játszott a csoport összetartásának erősítésében.
Munka és gyakornokság
Az Europass önéletrajz és karrierterv elkészítése során konkrét lépéseket tettünk a jövőbeni munkavállalásra való felkészülés érdekében. Információkat szereztünk a gyakornoki lehetőségekről, és megismerkedtünk a nonprofit és közösségi szektorban való elhelyezkedés sajátosságaival. Ezen a napon a jövőbe tekintettünk: sokan motivációt kaptak, hogy saját közösségükben aktív szerepet vállaljanak – akár önkéntesként, akár gyakornokként.
Zárás és reflexió
A projekt utolsó napján strukturált reflektív folyamaton vezettük végig a résztvevőket. Egyéni és csoportos visszajelzésekben összegeztük a tanultakat, és megosztottuk, kinek mit jelentett ez a tíznapos élmény. Többen konkrét terveket vázoltak fel, amelyeket a program után szeretnének megvalósítani saját közösségükben – például érzékenyítő műhelyeket, közösségi akciókat vagy önkéntes projekteket. A Youthpass-ok átadása ünnepélyes keretek között történt, amely méltó lezárása volt ennek az intenzív, tanulságokkal teli időszaknak.